Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Részletek a "Barátok"című kőnyvből III.

2014.02.07

 

Napok

 

Minden reggel, egy új napot hoz el.

Minden új nappal idősebb leszel.

Minden perc új tapasztalatot ad.

Így lesz az ember egyre okosabb.

 

Érik évről-évre, a test, a lélek, az agy.

Meg tanulod értékelni, mit az élet ad.

 

Szereted a reggelt, a felkelő napot.

Szereted a nappalt, mi munkát adott.

Szereted az estet, mikor család vesz körül.

Szereted az éjjelt, hogy kit szeretsz, vele lehetsz.

 

Reggel vele kelhetsz.

Nappal utána vágysz.

Este szeretőn öleled át. 

 

 

Mi a szerelem?

 

Mi a szerelem?

Azt kérdezed mit jelent?

Ha álmos esten, a teraszon ülve a székeken.

Közel húzol magadhoz a székemen.

Ha megigazítod párnám.

Hogy kényelmesen dőlhessek melletted el.

Hogy karod átnyújtva vállam felett.

Magadhoz szorítod testemet.

Hogyha beszélsz, vagy én szólok hozzád.

Figyelek és figyelsz is rám.

Hogy közben, míg csacsogva szóval tartalak.

Csókot adsz egy pillanat alatt.

Hogy várod az estét, hogy velem lehess.

Hogy minden este az enyém lehess.

Hogy reggel velem kelhess, hogy ágyat velem vess.

Hogy korán reggel is velem nevess.

Hogy ha nem vagyok veled, hiányzom neked.

Ha már nélkülem nem élet az életed.

 Nekem a szerelem ez!

 

Fogd a kezem

 

Fogd a kezem, el ne engedd!

Én is fogom a tied!

 

Fogd és szorítsd!

Ha el akarnak szakítani te tőled.

 

Ne engedd a kezemet!

Ha nehéz is tartani.

 

Két kezünk majd összefogva.

Mindent, meg fog oldani!

 

Nővé lenni...

 

Kislányból, ahogyan nő,

Nő lesz nagykorára.

A nőiesség minden báját

ölti fel magára.

 

Teste minden porcikája,

rezzenése, mimikája.

Minden, amit tesz,

nőiessé lesz.

 

A női bájjal mindig bánni,

jól csinálni, nem hibázni.

Élni, de nem visszaélni

megtanulhat minden Nő.

 

És aki ezt megteszi,

minden férfit leveszi,

szinte már letarolja,

a lábáról lesodorja.

 

A szép női test vonzó,

egy szép mosoly mégis más.

És aki ezt félre érti,

a női nyelvet nem beszéli.

 

De ha éppen facérkodsz,

egy kacajjal kacérkodsz.

Rebegnek a pillák,

s értik már a trillát.

 

Mégis legnagyobb álmod,

hogy a társad megtalálod.

Hogy legyen, akit szeress,

és boldoggá tehess.

 

Minden nővel született,

az ösztönös szeretet.

Legyen az társ vagy gyerek,

amivel a nőiesség kerek.

 

Összetartod a családot,

a párodat hűen várod.

Neveled a gyerekeket,

szárnyad alatt dédelgeted.

 

S ha szomorú vagy, előfordul,

a könnyed is majd kicsordul.

Erős vagy és nevetsz,

hisz mást nem is tehetsz.

 

Majd amikor nem lát senki,

akkor szabad csak szenvedni.

Hullhatnak a könnyek,

s ettől néha könnyebb.

 

Majd mindent meghálál az élet,

örülj, hogy nőként élhetsz!

Mert nőként élni nem kis dolog,

 Nőnek lenni mindenkoron.

 

 

Te vagy...

 

Te vagy a legféltettebb

kincsem!

Nálad a világon

fontosabb nincsen!

Mikor megszülettél

beléd szerettem.

És nincsen nagyobb dolog,

hogy anyáddá lehettem.

Nincsen nagyobb feladat,

mint nevelni téged.

De édesebb sincs

a hangodnál nékem.

Ha látom az arcodon

a boldog mosolyt.

Nekem a legszebb,

mi az életben jutott.

Még csak nyolc éves vagy.

De még is, mint egy felnőtt.

Segítesz, vidítasz,

szeretsz...de felnősz.

Mi lesz, ha nagy leszel?

Szeretsz-e majd, mint most?

Mondod-e akkor is?

"- Anya te vagy a legjobb!"

Most, ha megölelsz a két kis kezeddel.

S, ha rám nézel.

Azzal a két szép szemeddel.

Ha hozzám bújsz,

s ha nem szólsz is.

Tudom, hogy szeretsz!

Önzetlenül, drágán.

Mint a legjobb gyerek!

 

 Gyermeki tisztaság...

 

Kik még nem láttak semmit a nagyvilágból.

Nem mindig tudják, mi a jó, s a rossz.

Kik még nem tudják, hogy mit mondanak.

Pontosan mit is jelenthet az.

 

Kik még kezüket kezünkhöz nyújtják.

Hogy vigyázva, óvva szeressük őket.

Kik viszont szeretnek minden önzés nélkül.

Gyermeki tisztasággal, őszintén.

 

Ők azok, kik még nem hazudnak,

 Magukat adják, nincs bennük csaló színlelés.

Ha megkérdeznénk, miért szeretnek minket?

Csak egyszerűen azért, amiért.

 

Ezerszer többször visszaadják.

A rájuk fordított erőt, s időt.

Mert ha nehéz is néha nevelni őket.

Elrepül a velük töltött idő.

 

Látni, ahogyan cseperednek.

Tanulnak, új, és újabb dolgokat.

Hallani a legszebb szót.

Mi elhagyja az ajkukat.

 

Mikor azt mondják, szeretnek téged.

Elszáll, fáradság, bánat, és a könny.

Még többet is tennénk, ha kellene.

Csak velünk legyenek ameddig élünk.

 

Mert nélkülük már nem lenne olyan az élet.

Szeressük, neveljük, tiszteljük őket!

Minden őszinte gyermeket. 

 

 

Gyermekeink

 

Miért érdemes élni?

A gyermekekért!

Ők a reménységünk, az új nemzedék.

Ők a mindenünk, a megtestesült másunk.

Ők a jövőnk is.

És az elmúlásunk.

 

Ha van, kit szeress, gondozz, értelmes az élet.

Nélkülük nem lenne, értelme a létnek!

A gyermekünk az…

Mik mi voltunk egykor,

Ők a fiatalság!

Nekünk szép öregkor.

 

Ha majd megöregszünk, ők vigyáznak reánk.

Megfogják a kezünk, ők vezetnek tovább.

A gyermekeink!

Ők a megnyugvásunk!

A legszebbek nekünk!

A beteljesült álmunk.

 

De sajnos, minden álom véget ér egyszer.

És az álom végén felébred az ember…

Rájön, hogy csendben

lepergett az élet.

És a gyermekünk is,

 lassan felnőtté lett.

 

Csak reméljük, hogy jó példát mutattunk.

Hogy mindent mit akartunk, már tovább adtunk.

Ők viszik majd tovább,

a tudásunkat is.

És még hozzá adnak,

sok, sokkal jobbat is.

 

Ha büszkén éltünk, büszkén is megyünk el.

Hisz felneveltük a gyermekeinket.

Ha megfogják a kezünk,

az utolsó percben.

Volt értelme élni!

S boldogan halunk meg.