Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szeretteim emlékére

Emlékedre

 

A szívünkbe nem lát senki.

Nem érzi senki, ha fájdalom ér.

Nem tudja mi zajlik végbe.

Ha elveszítünk valakit, akit szerettünk.

 

Egy régi szép emléket őrzök.

Egy kedves, mosolygó arcot.

Ki szeretettel jött mindig hozzánk.

S őszintén szeretve ölelt bennünket át.

 

Nem felejtem, mikor arra vártál.

Dédid születik, s mikor jön már?

A korházban végig mellettem álltál.

Minden nap ott voltál, te is velünk.

 

S mint kisgyerek cserfesen nevettél reggel.

Kislányom te még mindig egyben?

Ez a kis unoka szeret ott bent.

Pedig jobb lenne már itt, mert várom nagyon!

 

Amikor szóltam, talán itt a pillanat.

Te az ajtóban toporogtál, vártad a hírt.

  De egészen addig a kezemet fogtad.

Szerettél, biztattál, azt mondtad, itt megvársz kint.

 

Te voltál az első, ki a kisfiam láttad.

Nem tágítottál az ajtóból el.

Amíg a nővérek ki nem szóltak.

Antika végre megszületett.

 

A te neved kapta, s te tudtad előre.

Mondtad is büszkén mindenkinek!

Ő pedig viseli, pont olyan büszkén.

S meséli másoknak e történetet.

 

Ma megtört a szívünk a hír hallatán.

Hisz szerettünk téged, nagyon-nagyon!

S ha az élet, vagy az elmúlás el is válasz.

A szeretetünk akkor sem fogy.

 

Hogy elmentél közülünk, hogy sajnálom!

Elmondani nehéz! Erre kevés a szó!

De hiszem, hogy lelked békére lel fent!

S Isten kezében vigasztalódsz.

 

Nyugodjon békében drága lelked!

S pihenjen tested is békében már!

Családunk számtalan könnyét mit ejti.

Pont annyit, mint mi jót nekünk adtál!

 

/ Anti papa emlékére 2015.01.22 /

 

Szól a harang

 

Hallottad a harang hangját?

Új lélek készül az égbe fel!

Figyelmeztetve az élőket,

egy halandó lélek ma köszönt el.

Búcsút kong a kisharang,

mindenkinek ki itt maradt.

 

Csengő hangú kis harang.

Lágy hangjával megragad.

Csengő hangon töri meg a csendet.

Lágy hangjával köszönti, aki ma elmegy.

Búcsút kong a kisharang,

mindenkinek ki itt maradt.

 

Szól a harang vékony hangon.

Csengve lágyan, kedvesen.

Üdvözölve azokat, kiktől

búcsúzunk csendesen.

Búcsút kong a kisharang,

mindenkinek ki itt maradt.

 

Lágy hangjával hívja az égbe,

a nyugodni vágyó lelkeket.

Nyugtatni próbál sok-sok,

itt maradt szeretteket.

Búcsút kong a kisharang,

mindenkinek ki itt maradt.

 

Szerető szülőt apát, anyát,

barátot, testvért vagy rokont.

A harang hangja viszi az égig.

A mennybe őket felkíséri.

Búcsút kong a kisharang,

mindenkinek ki itt maradt.

 

Hangját hallva a könny kicsordul.

Bánatunk is sírva búcsúz.

Könnyzápor közt búcsúztatva az életet,

hangját hallgatva, siratva a lelkeket.

Búcsút kong a kisharang,

mindenkinek ki itt maradt.

 

Zsong-bong, a szélben száll

vékony lágy hangja.

Hogy aki él mindenki hallja!

Hogy búcsút kong a kisharang ma!

Mindenkinek, aki ma elment.

Mindenkinek ki itt maradt.

 

Isten veled!

 

Nincsen szó a fájdalomra!

Nincsen szó a bánatomra!

Nem tudom, hogy életedet

miért dobtad a semmibe?

Nem is tudtam elköszönni!

Nem is tudlak majd feledni!

Nem is akarlak soha,

barátaim legjobbika!

 

Most elköszönnék tőled, drága jó barátom!

Mert nem voltál még soha, ennyire távol.

Messzire mentél, egy végtelen útra,

csak az fáj, hogy már nem láthatlak újra.

 

Ha most itt lennél, elmondanám neked,

hogy mennyit ért régen, ha megfogtad a kezem.

Mennyire kellett minden kedves szavad,

hogy azt mondtad nekem, sírnom már nem szabad.

 

Hogy őszinte voltál, mikor számon kértelek.

És elmondtad mi-miért történhetett.

A nagy bajban szavaiddal, hogy segítettél.

Fontos volt minden, amit felém tettél.

 

De az bánt, hogy én nem lehettem ott.

Amikor téged mart a bánat, és a gond.

Csak segíthettem volna, csak tudtam volna!

-Istenem, de jó is lett volna!

 

Miért nem szóltál?-Nem értem, ha mondtad volna!

Ha tudjuk, hogy baj van, megoldhattuk volna.

Annyi barátod volt, aki szeretett,

adhattunk volna segítséget neked.

 

A családod érted sír, zokog a lelkük.

Könnyek hulló záporát érted ejtik.

Nem értik mi történt, hogy miért tetted,

hogy az életet csak így elvetetted.

 

A szüleid szenvednek, hogy biztos ők hibáztak.

Hogy nem voltak melletted, hogy elengedtek...

Hogy egyedül kellett ennyit szenvedned.

Mert biztos volt, amit nem vettek észre,

de nem lett volna, amit nem tesznek meg érted.

 

Édesapád csak azt hajtogatja,-Te akartad így,

a Te döntése d.-de fel nem fogja miért épp ez.

Nem ez lett volna a megoldás a búra,

de Te döntötted el, akkor elborulva.

 

Megszakadt a szíve az édesanyádnak!

Gyermekét veszteni, nem fájhat jobban egy anyának.

Gyászol majd ezen túl megtört szívével,

s már csak poraid ápolja kezével.

 

S a véredből-vér, az egyetlen öcséd,

döbbenten kérdezi. -Miért?-

Próbálja erősen tartani magát, hogy

tudja nyugtatni apád, s anyád.

Szívünkben tovább az emléked velünk él!

Eszünkbe jut mindig, amit velünk tettél!

Hiányozni fog a hangod, nevetésed,

minden mozzanat, és az ölelések...

 

Nem lépsz be többé az ajtón csendben.

Nem iszunk együtt vidáman felállóst este.

Nem becézel senkit kedvesen nevetve.

Nem ragyog a huncutság többé a szemedben.

 

Nem tudja senki miért most, és így,

de a te döntésed legyen hát így.

Ellene tenni már nem is lehet,

nem adhatjuk vissza az életed.

 

Gyenge, vékony tested, nyugodjon békében.

Lelked örök csendre leljen a mélységben.

És ha létezik a"fényen túl", remélem

nyugalmat ad majd az Úr!

 

Elbúcsúztál tőlem...

 

Vasárnap délután, a teraszon ültem,

Egyedül, az utcát figyeltem.

Arra jöttél felém, a kerékpárod toltad,

oda érve, a falnak támasztottad.

 

Feljöttél a lépcsőn óvatosan, lassan.

Rád néztem, és láttam valami baj van.

Aztán szép csöndben leültél mellém,

s, kérdeztem,hogy vagy, de te nem feleltél.

 

Kicsit megpihentél mellettem a széken,

S lassan előjött a panasz is belőled.

Miközben beszélgettem veled, megfogtad,

s nem engedted kezem.

 

Mintha segítséget kértél volna tőlem,

hogy elmondjam, van még értelme

benned a reménynek.

 

Nem tudtam mást adni,

csak győzködni kitartás!

De most látom, nem ért semmit a biztatás.

Így is eljött érted, az a gonosz kaszás.

 

Te akkor hozzám, búcsúzni jöttél!

Észre sem vettem, elköszöntél!

Bejöttél elköszönni, kedves barátom.

Mert tudtad már többé, arcodat nem látom.

 

Azt hittem haragszol, azért nem jársz hozzánk.

Pedig, te szegénykém, csendben haldokoltál.

Elmentél te is "vad rác" barátom.

Minden csacskaságod, a szívembe zárom.

 

Neked is helyed volt a szívem egy sarkában.

Megint kevesebb lett benne egy baráttal.

Pihenjél csendben!

Nyugodjál békében!

Emléked megőrzöm a szívem mélyében!

 

/ Sánta Vince emlékére/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.